|
|
|
9. rész: A mell műtét. 2010 November 4 Eljött értem a reggel. Ébredés óta mondogatom magamban - Nem iszunk - nem eszünk. Csak tusolás és fogmosás. Bemegyünk párommal a sebészetre, átöltözés. Rajzok, karikák filctollal a cicimre. Eddig éppen olyan, mint a filmekben. Saját szoba, saját nagyképernyős tévével. Fürdő köpeny, szállodai pihe puha plüss papucs. Irány a műtőasztal. Semmi cicó, 5 perc múlva már lekötözés, infúzió a bal kezem tetején. Most kapok a csövön egy koktélt. Altató, izomlazító, antibiotikumok. Lekötözés. Várjunk csak - Izomlazító? Még lélegeztetőn is leszek? Az a vacak cső a torkomban, amitől másnap köhögni fogok? Mindez 4 órán keresztül? Hé álljunk meg, várjanak !
Sajnos már mozdulni sem tudok, csak a csend ölel körbe... Semmire nem emlékszem. Már bejött a sebész? Hol vagyok? Pikk - Pikk - Pikk - Szívműködés rendben. Brrrr... vérnyomásmérés. Egy orvos ül az ágyam mellet, és könyvet olvas. Pikk - Pikk - Pikk - nos még aludtam volna, ha ezek a műszerek nem molesztálnak állandóan. Nem lehetne lekapcsolni? Úgy tűnik, életben maradtam. Szédülök, mindenem elzsibbadt.
Hol a kezem? Mozog? Jajj. Szúr a cicim. Inkább nem emelem fel a kezem. Ez ROSSZ ötlet. Akkor felemelem egy kicsit a fejem. JAJJ..mégtöbb szúrás minden felé. Inkább ezt sem csinálom. Csak fekszem mozdulatlanul. Nézek ki a fejemből. Leltározok. Ballra infúzió, még mindig a bal kezemben. A mellkasomon szorító kötés. Egy helyen véres, és 2 cső lóg ki belőle, a végén 2 tartály. Oppá.. nincs rajtam ruha - semmi! Még egy bugyi sem! Másik gond.. sürgősen pisilnem kell. Szép kis helyzet. A doktornő megvizsgál, minden rendben. Késő délután van, Ő már hazamehet. Jön az ügyeletes nővér. Talán tőle kaphatok egy kis vizet. Ez nem jött be. Műtét után még 2 óráig nem ihatok. Elmegy.
Körbe nézek szépen óvatosan - a Nővérhívó gomb a fejem felett van. Teljesen lehetetlen elérni ilyen korlátozott mozgási lehetőséggel. Hé valaki - pisilnem kell ! Az ágy mozgatható, emelhető a háttámla, kicsit segítene a felülésben, de a távirányítója szintén elérhetetlen helyen. Kapaszkodó nincs a falon. Most mi lesz? Hogyan kapaszkodok le erről az ágyról? Na bumm.. akkor alszom inkább egyet. Ismét 2 órás mély álomba zuhantam, szinte önkívületben. Még jó hogy nem vagyok olyan álmomban bepisilős fajta. Pikk - Pikk - Pikk -- Brrr - Brrr. A gépek vigyáznak rám. De jó nekem. Megint felébresztettek. Bejön a nővér. Végre valaki, egy ember a láthatáron, akit érdekel, hogy élek-e még. Jól vagyok? Tud adni nekem egy kis fájdalomcsillapítót bele az infúzióba.. Jó cucc, megint beájultam, újra alszom egy órát. |
|
